Hírek, tanácsok családoknak

A közelmúltban hoztak nyilvánosságra egy tanulmányt, melynek elkészítői azt vizsgálták, hogy Európa egyes országaiban mekkora szakadék tátong/nem tátong a szegény és a gazdag gyermekek életszínvonala, iskoláztatása, egészségi állapota között. Magyarország- szomorúan kell megállípatani- a nem túl hízelgő hátulról a negyedik helyen zárt. Ebben a posztban arra szeretnék rámutatni, hogy a magyarországi gyerek nem azért szegény, mert a szülei hülyék, nemtörődömök vagy éppen maguk is szegények, hanem a demográfia, a társadalom és gazdaság szerkezetéből következik a gyermekszegénység.

A Horthy-korszakban pontosan a legszegényebb családokban volt a legtöbb gyerek. Ez nem tett jót a társadalmi mobilitásnak, hiszen csökkentette annak esélyét, hogy egy alacsony sorból érkező gyerkőc tehetségének, a tanulásnak vagy más egyébnek köszönhetően kikászálódjon a gödörből, elinduljon a középosztályba vezető hosszú és nehéz úton. A főurak és nagypolgárok időnkénti jótékonysági akciója semmit nem javított a helyzeten, a szexuális felvilágosítás pedig annyira gyerekcipőben járt ( hogy stílszerű maradjak), hogy sok asszony egyáltalán nem volt hajlandó foglalkozni olyan kérdésekkel, mint fogamzásgátlás, védekezés ( pedig akkor már lehetett kapni óvszert, igaz, méregdrágán).

A Rákosi-korszak sokak vágyaival ellentétben nem hozta el az áhított bort-búzát-békeséget, a szegénység maradt, az abortuszt pedig büntették. A családok létszáma számottevően nem csökkent, pénz alig volt. A gyerekeknek alig jutott valami, ráadásul nem voltak olyan pénzügyi konstrukciók sem, melyek segíthették volna azt, hogy a gyereknek legyen valami kis indulótőkéje. A munkaerő áruba bocsátása megfelelő kinnidulási alapnak látszott, tőkegyűjtés, mint olyan, szóba sem jöhetett.
Kádár idején a tőkefelhalmozás előrehaladt ugyan, de a célréteg még mindig nem a gyermek volt. Akinek volt felesleges pénze, ingatlanba fektette, ráadásul nem is lakóingatlanba, hanem hétvégi házba, kiskertbe.
Volt egy olyan naiv hit, hogy a házban, földben, telekben megmarad a pénz. Hogy az értékálló.

Rendszerváltás után lett volna arra lehetősége a magyar családoknak, hogy a gyermek javára számottevő összeget tegyenek félre. Csakhogy itt meg a gazdasági felsővezetés szúrta el. olyan magasan tartotta az inflációt, hogy az embereknek nem érte meg bankokban tartani a pénzt. Tovább folytatódott a "pénzszórás" ( és ez nem szemrehányás: ilyen volt a korszellem), ráadásul a bankcsődök és mindenféle visszaesések tovább rontották az előtakarékossági akciók hitelét.

A mostani válság idején sok ember mindenét elvesztette, eladósodott. Most már keveseknek van lehetősége tőkét felhalmozni gyermeke számára.
De akiknek van, az tegye meg!
Magyarországon történelmi okok miatt, eddig nem volt lehetőség arra, hogy generációkon keresztül halmozzunk fel vagyont. Akinek van lehetősége, ne mulassza el!