Hírek, tanácsok családoknak

Magyarországon továbbra sem csökken a tanárok ellen elkövetett bűncselekmények száma. Legutóbb Székesfehérváron kövekkel dobáltak meg egy testnevelő tanárt. Cikkünk annak kíván utánajárni, miért ijesztően magas a pedagógusok ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma.


Szociológusok, pszichológusok

Fentebb említett két tudományterület képviselői mindezidáig rendkívül felszínes magyarázatokat adnak a történtekre. Ilyen például, hogy azért agresszív a gyerek, mert erőszakosak a szülei. Nem igaz! Azért agresszív a gyerek, mert nem eléggé szeretik a szülei. Ez sem igaz minden esetben!
Amit pedig egy kereskedelmi csatornán adott elő egy szociológus hölgy, miszerint a szegényebb családokban élők agresszívak- nos, ezt a magyarázatot nem minősíteném...

Mester vs tanár

A nyugati civilizációban az iskola tudományterületeket ad tovább diákjainak, a tudás terjesztése által kíván nevelni. Ez a felvilágosodás eszmerendszeréből következik. A 18.századi francia filozófusok hirdették azt, hogy műveltség és tudás segítségével elérhető a társadalmi haladás, ezáltal pedig az emberi boldogság. A 19.századi polgári társadalmi rend iskolái ennek szellemében működtek.
Ahhoz, hogy tudás által neveljünk, olyan szakemberekre van szuükség, akik 1. birtokolják a szükséges tudást 2. megfelelő módon képesek azt közvetíteni.
A nyugati kultúrában tehát a tanár elsősorban szakember, nevelő munkája, életfilozófiája, világlátása munkája szempontjából másodlagos.

Hol ennek a veszélye? Ott, hogy ha az illető szakterület, melyet a tanár ural-birtokol-közvetít, a társadalom megítélése szerint leértékelődik, akkor a tanár személye is megsínyli ezt. A második világháború után, de különösen 1968-at követően, egyre többször halljuk, hogy az iskola túl elméleti, nem az életre készít fel. Bizonyos szempontból ez igaz is, csak az a baj, hogy a kritikusok semmiféle recepttel nem szolgálnak arra nézve, hogyan is "nevelhetne az iskola az életre". Mert nincs az az ember, aki ezt igazán jól meg tudán mondani.

A keleti kultúrákban másképp alakult a tanár szerepe és funkciója. Két okból is:
1. Egy indiai vagy kínai faluban a tanár gyakran még ma is AZ ÉRTELMISÉG. Nemcsak az iskolában tevékenykedik, hanem ügyeket intéz a falu lakóinak, az egész közösségnek. Tekintélye azért is csorbítatlan, mert a közösségnek szüksége van a tanítóra.
2. A keleti oktatási rendszer ( kivéve talán a japánt) túlmutat a szakmaiságon. A nevelő munkára sokkal nagyobb hangsúly helyeződik, ezáltal több teret kap a pedagógus, hogy saját élettapasztalatait, életfilozófiáját közvetítse. A tanár mesterré válhat, emberi példaképpé, mondhatni: apafigurává.

Világiasodás

A francia forradalomtól kezdődően, végig a 19.századon át, vérre menő harc zajlott világi és egyházi oktatás között. Mivel a világ, az euroatlanti társadalom fokozatosan elvesztette szakrális jellegét, az oktatás is elvilágiasodott. Azzal, hogy az iskola a társadalom része lett, egy alkotóelem a sok közül, fogaskerék a gépezetben, a tanári lét egyfajta funcionalitást vett fel. Nem Tanár, csak tanár. És nem Úr. Mivel, olyan már nincs is.

Erőszak

A 21.század elhozta az erőszakot a mindennapokba. Nemcsak a mozira, tévére, videojátékra kell itt gondolni, hanem arra, hogy ma már mindenkinek lehetősége van erőssé válni. Kell hozzá egy edzőterem-bérlet, vagy csak néhány súlyzó otthonra. A lehetőséget a gyerekek is felfedezték, ezáltal egyes gyerekek erősebbek lettek társaiknál. Helyzetüket természetesen kihasználják, agresszívak- hiszen lehetőségük van rá. A pedagógia pedig nem tud mit kezdeni azzal, ha az ember, a gyerekember, úgymond visszalép, célja nem a humánum, az emberségre törekvés, hanem a nyers erő minél hatékonyabb alkalmazása. A fizikailag erős, vagy egyszerűen csak hamarabb "magasodó" gyerek lehetősget kapott arra, hogy pusztán testi adottságainak köszönhetően sikeres legyen. Átmenetileg.

Az önbizalom idióta kultusza

Manapság mindenhol azt olvasni-látni-hallani, milyen fontos az ember számára az önbizalom. Hogy sikeres legyen, hogy ne féljen senkitől, hogy merje megvalósítani álmait, céljait. Napjainkban tizenöt éves gyerekekből válhatnak sztárok, csoportideálok. Ha ezek a tanítások gyermeki lélekbe hullanak, akkor a kisebb önkontroll miatt abszolutizálódnak. Tehát: legfontosabb a határozottság, legfontosabb a győzni akarás, az, hogy minden szituációban én legyek az erősebb. Elsiikadnak olyan értékek, melyeket a tömegmédia nem hangsúlyoz.
Itt kezdődik a család szerepe. Egy apának ma igen nehéz a dolga fiúgyermekével: az internet ellensúlya kell, hogy legyen.

Mit jelent: megverni valakit?

A videojátákokon nincs fájdalom. Ha valakit fejbe találnak egy lézerkarddal, legfeljebb elpárolog a levegőben. Ha valakit fejbe rúgnak, visszarúg. Ha valaki meghal, van még három élete.
Bármilyen leglepő, ebben a mai agresszív korban a srácok többsége nem tudja, milyen a fizikai fájdalom. Nem kapott soha életben pofont, nem verték a hátsóját pálcával, nem rúgtak bele. Az ilyen gyermek nem is érti, miért fáj egy egyszerű combrúgás. Nem voltak még kékfoltjai.
Hogy a családi kirándulásokon is megedződhet a gyerek, nőhet a teherbíró képessége? Nos, a magyar családoknak mindössze 8 százaléka kirándul rendszeresen, további 15 százalék pedig alkalomszerűen.

Felvesszük, lejátszuk...

Előfordultak oyan tanár elleni akciók, melyeket a nézőközönség kamerás mobilra felvett, aztán feltett a netre. Emögött az rejlik, hogy a sikerélményt nélkülöző gyerek csoportelismerésre vágyik. Mivel hagyományos értelemben vett tehetséget ( művészet, sport, tanulás) nem érez magában, úgymond a mindennapi életből, a más által elkövetett feltűnő, kirívó cselekedetekből kell "megélnie". Ez az úgynevezett potyautas-szindróma: elkövetni nem meri a tettet, azt viszont élvezi, hogy más megteszi ezt- helyette.

A recept

Talán csalódást fogok okozni: én sem tudok komplex, minden aspektusra kiterjedő választ adni arra, miért is verik a tanárokat, s hogyan lehetne ezt a jövőben megelőzni. Tanárok, szülők összefogása szükségeltetik hozzá.
S be kell vonni a rendőrséget is...